Merkúri sztratigráfia

A Merkúr felszíne igen hasonló a Holdéhoz. Ezért a holdi sztratigráfia alapján, a kőzettestek tulajdonságait, a felszíni rétegek átfedési viszonyait a Mariner-10 fénykép-felvételeiről határozták meg. E merkúri rétegtani térképezés összefoglalása az a rétegtani oszlop, amit – a Holdihoz hasonlóan - most is egy lépcsőzetes azték piramis formájában mutatunk be. Ebben fölsoroljuk a merkúri rétregtan fő emeleteit, melyek egyúttal a kőzetképződés nagy korszakait is jelentik.

A Merkúron a sugársávos kráterek a legfiatalabbak (Kuiperi emelet), ezeket követik lejjebb a még mindig fiatalosan tagolt morfológiájú, de már sugársáv nélküli kráterek (Manszuri emelet). Mindkét fiatalabb emelet rétegei többnyire csak kráternyi foltokban vannak jelen a Merkúr felszínén. A foltnyi rétegtani egységek alatt nagy kiterjedésű kőzettesteket alkotó három emelet következik. Az egyik a Caloriszi síkságoké, melyek a Calorisz medencéhez kapcsolódnak, főleg azt ölelik körül. Lejjeb következik magának a Calorisz medencék a kidobott takarójával definiált réteg, a Caloriszi emelet. Ez alatt egy másik, a még idősebb egység, a Tolsztoj medencéről elnevezett Tolsztoji emelet következik. Végül legalul fekszik a krátermezőkkel borított terravidékek pre-Tolsztoji emelete.

A merkúri sztratigráfia emeletei.A merkúri sztratigráfia idealizált rétegtani piramisa: Felülről rendre a következő rétegtani egységek sorakoznak:

A. Kuiperi (fiatal, sugársávokkal is rendelkező kráterek tartoznak ide), B. Manszuri (fiatal, de sugársáv nélküli kráterek tartoznak ide), C. Caloriszi síkságok (a Calorisz medence kialakulását köcetően történt lávaelöntések, kidobott takarók tartoznak ide), D. Caloriszi (a Calorisz medence kialakulásától kezdve képződött rétegek tartoznak ide), E. Tolsztoji (minden Calorisz medence előtti, de a Tolsztoj medence keletkezése utáni kőzettest ebbe a rétegtani emeletbe tartozik). F. pre-Tolsztoji (minden Tolsztoj medence előtti kőzettest ebbe a rétegtani emeletbe tartozik).