Korona
A napkorona a Nap légkörének ritka és kiterjedt legkülső része, ahol a hőmérséklet meghaladja a félmillió kelvint.
A hőmérséklet tipikus értéke 1-2 millió K, a sűrűségé 109részecske/cm3, szemben a fotoszférával, amely 1017 atomot tartalmaz köbcentiméterenként. A korona sokkal kiterjedtebb, mint a Nap maga; 17 millió kilométeres távolságig mutatható ki a jelenléte. Éles külső határa nincsen. Magas hőmérséklete miatt a koronában a részecskék hőmozgásból adódó sebessége könnyen eléri a szökési sebességet, ezért a napkorona anyaga folytonosan szökik (miközben alulról pótlódik). A folyamat során a Napból kiinduló plazmaáramlás a napszél.
A napkorona fényét a sokkal fényesebb fotoszféráé általában elnyomja. A korona azonban megfigyelhető
teljes napfogyatkozások idején akár szabad szemmel is (a védekezésre ilyenkor is gondolni kell)
koronagráfnak nevezett speciális távcsövekkel, melyekben egy korong kitakarja a Napot, ezzel „mesterséges napfogyatkozást” idézve elő
a röntgentartományban, kihasználva, hogy a naplégkör alig néhány ezer fokos alsóbb rétegei nem elég forrók ahhoz, hogy ilyen nagy energiájú sugárzást bocsássanak ki, a több millió fokos korona viszont igen.
a koronában végbemenő egyes jelenségek rádiósugárzást gerjesztenek
Mivel a röntgensugárzást a földi légkör elnyeli, s az égbolt háttérfényessége a korona megfigyelhetőségét a látható tartományban is erősen korlátozza, a korona megfigyelésére a földfelszínnél sokkal alkalmasabbak az űrobszervatóriumok.
Az optikai színképek alapján a korona három komponensét (K-, F- és E-korona) szokás elkülöníteni.
Máig nem teljesen tisztázott, hogy mi okozza a korona magas hőmérsékletét. Annyi bizonyos, hogy a koronában a Nap (átlagosan néhány gauss térerősségű) mágneses mezejének energiasűrűsége sok nagyságrenddel meghaladja a ritka gáz termikus energiasűrűségét, így a mágneses energia egészen kis hányadának hővé alakulása is fedezni tudja a koronafűtés energiaszükségletét. Egyelőre kérdéses, hogy pontosan milyen folyamatok révén megy végbe ez az átalakulás.
|