Holdfázisok

A Holdnak nincs saját fénye, csak a Nap fényét veri vissza. A Föld körüli keringése során a megvilágítottsága állandóan változik a Nap-Föld-Hold rendszer pozícióinak változása miatt. A köznyelv szerint a Hold megtelik, majd elfogy. A holdfázisok újholddal kezdődnek, ekkor a Hold a Nap és a Föld között helyezkedik el és pontosan a túloldalát süti meg a Nap. Nagyjából egy hét alatt egyre növekedve éri el az első negyedet, amikor a Föld-Hold-Nap rendszer pontosan derékszöget zár be egymással (ilyenkor a Hold felénk eső oldalának felét látjuk, a keleti félgömb – a holdkorong jobb oldala – fényes, a nyugati árnyékban van). Újabb egy hét elteltével következik a telihold. Teliholdkor a Föld kerül a Nap és a Hold közé és a teljes felén eső oldalt éri a napsugár, a holdkorong teljessé válik. Ezután a Hold elkezd fogyni, egy hét múlva következik be az utolsó negyed, újra derékszöget zárnak be egymással az égitestek, csak az első negyedhez képest a Hold keringési pályájának túloldalán. A megvilágítás éppen ellenkező az első negyedhez képest, a „félhold” a nyugati oldalon – a bal oldalon – fényes és a keletin árnyékos. Végül a negyedik hét végén teljesen elfogy a Hold és eljut az újhold állapotba, ahol a ciklus újra kezdődik. A megvilágított és a sötét rész határa a terminátor.